Hosszú, hosszú hónapok óta porosodik az Ötven árnyalat trilógia két kötete a polcomon. Kaptam... Nem terveztem elolvasni, de nemrég kijött a film is, és akkora a felhajtás körülötte, hogy úgy voltam vele, na jó, legyen, annyira nem lehet hulladék?! 

HÁT DE.

Sok sok sok sok sok kritika íródott már a könyvről és a filmről is, nagyjából egyetértek velük. Az írás kritikán aluli, a film pedig unalmas. DE! Ez most küldetés lett... Átszenvedtem magam az első kötet 524 oldalnyi szóismétlésén és prodákt plészmentjén - mert igen, termékelhelyezés van a szövegben. Nem is kevés... laptop, autó, telefon, bor, fájdalomcsillapító, tea, cipő, alsónemű és még sorolhatnám. Ami már csak azért is idegesítő, mert nem tudod kikerülni, akkor meg pláne agyfasz, ha a filmben nem azokat a márkákat használják, amit a könyv. Nyilván az Apple többet fizetett az iPhone megjelenéséért a filmben, holott a könyv végig Blackberryt szajkóz a telefon szinonimájaként. " Felvette a Blackberryjét... a Blackberryjén beszél" Telefonnak hívják csezmeg!

És bárcsak ez lenne a legnagyobb baj... de nem. A legnagyobb baj, hogy a szado-mazo vonal rám ragadt, mivel ELKEZDTEM OLVASNI A MÁSODIK RÉSZT! Mert egyszerűen nem hiszem el, hogy ez lehet ennyire rossz. Hajt a remény, hogy 500 oldal után, talán, hangsúlyozom, talán megtanult írni az a nő. Értem én, hogy tömegekhez akart szólni, a tömegnek meg nagy része egyszerű mint a faék, de na... Kell, hogy legyen fény az alagút végén, mert hát mégiscsak milliók döglenek érte... Valami jónak kell lennie valamelyik kötetben?! További fél kötettel a hátam mögött, nem, úgy tűnik nincs. Nincs fény, nincs remény, és egyre inkább az a gyanúm, hogy az a sok millió nő - hát nem is tudom - szimplán csak elolvas bármit, amiben végre expliciten megdugnak valakit. De nem adom fel, olvasom tovább! És ez az igazi mazochizmus, nem a lovaglóostor.

Nem egy ismerősöm mondta, hogy olvasás közben hííí, meg hááá, hogy be lehet indulni... NEM LEHET! Röhögni rajta, azt lehet. Ennyire szarul megírt szexjeleneteket keresve sem nagyon találunk. "Élvezz értem, bébi!" Az ilyen mondatoktól ki nem röhögné el magát szex közben? És az a szomorú benne, hogy több mint 100 milliót embernek ez izgató... Pedig nem történik más, csak 10 oldal belső monológ, Ana elpirul, rágja a száját, dugnak, 10 oldal belső monológ, amiben Ana további 46 alkalommal elpirul, forgatja a szemét, dugnak. És ez így megy 524 oldalon keresztül. Hol fenekeléssel, hol kötözéssel, hol ostorral, de még eléggé visszafogottan, mert hát Ana szűz volt még... Egyem a lelkét szegénynek. És azt magyarázza már el nekem valaki, hogy hol normális az, hogy egy szűz lány az első nemi aktusánál kétszer megy el? Meg az mennyire van fényévekre a valóságtól, hogy valaki attól élvez el, hogy csiklónverik egy ostorral? Mert ilyenek vannak a könyvben. Meg az, hogy Ana kb már attól elélvez sorozatban ötször, hogy Krisztián ránéz, hozzáér, vagy kimondja a nevét. Mindegy, fikció, túléljük... de a vége... a VÉÉÉGEEE... Mert ugye ennyi szex meg egymásbaborulás után várnánk valamit a végére, hogy végre történjen valami, azon túl "kívánlak Ana! Én is téged Krisztián". Kellene valami kapaszkodó, vagy önigazolás, hogy igen, megérte elolvasni - vagy felmentés, hogy jó, azért mégsem volt ez annyira rossz. Pedig de... eljön a végkifejlet: Ana már annyira nagyon szerelmetes az ő ötvenszeresen elcseszett, Calvin Clein modell, milliárdos, szadista hercegébe, hogy beadja a derekát - vagy ha történethűek maradunk, a hátsóját - a közösbe, és megengedi, hogy úgy istenigazából elfenekeljék. És jééé, rájön, hogy EZ   BIZONY   F Á J!. Megsértődik és elhagyja Szürkét. Ennyi. Ennyi történik.

Összefoglalva: azután hogy egy gazdag, jóképű, minden téren tehetséges, de némileg perverz fiatalember megmagyarázhatatlan érzelmektől vezérelve - amúgy nem vicc, miért is??? - egy sokoldalas, részletes szerződést nyom egy full semmilyen lány kezébe, arról, hogy mit, hol és hogyan dug majd bele, mennyire lesz agyonverve, kikötözve, fellógatva, ha nem engedelmeskedik, tehát nyíltan és egyértelműen tálalva van, hogy EZ NEM LESZ KELLEMES, csak ha ilyen irányultságú a szexuális vonzalmad... nos, ez után Ana meglepődik, hogy a verés fáj. GRATULÁLOK!

Spoiler alert: a 2. kötetben 5 nap kínzó szenvedés (10 oldal) után visszamegy szürkéhez, és ő maga kéri több alkalommal, hogy verje el... no komment.

Grátisz kérdés: milyen az hogy "kemény vonallá vált a szája"??? Nagyjából 75x lesz vonal a drága Mr. Szürke szájából, ha ideges lesz. Mi az a pasi, egy nyomorult manga figura??? TANULJON MEG ÍRNI KEDVES E. L. JAMES... Kérem!

Esküszöm kivégzem a második részt is, megszerezem a harmadikat, és megnézem az összes rész film változatát is - de szigorúan csak online, kalóz verzióban, koreai felirattal, ahogy az első részt is. Mert megérdemlem... Ez a büntetésem... Mert engedetlen voltam, és bestseller ponyvát olvastam. Ez lesz az utolsó.

ÁMEN.

Előre leszögezem, tisztelet a kivételeknek. Mély főhajtásos tisztelet.

Nos...Időszakonként vissza-visszatér az a trend, hogy a smink akkor jó, és akkor szép, ha 10 méterről látszik rajtad, hogy te bizony sminkeltél. Egyre többen gyakorolják amatőr szinten, és egyre többen függnek rá külföldi "beauty gurukra", ami alapvetően nem rossz dolog. Ha más hasznuk nincs, csak hogy évről évre egyre kevesebb lányt/nőt látok szempillától szemöldökig felnyalt, egyszínű, ne adj Isten kék szemhéjárnyalóban, már megérte. Viccet félretéve sok-sok praktikus trükköt lehet tanulni a videóikból, de nekem van velük egy nagy problémám. A többség, főleg az amcsik, azt sugallják, hogy akkor vagy kész, és úgy leszel szép, ha alapoztál - korrigáltál - púdereztél - kontúroztál - hájlájtoltál - pirosítottál - szemöldököt rajzoltál - mélyítettél - satíroztál - tusvonalat húztál - spiráloztál - műszempillát ragasztottál - fixáltál... Tehát magadra pattintottál minimum 15 terméket, likvidre krémet, krémre port, szépen ahogy kell, és a végén úgy nézel ki, mint egy kezdő transzi, de ne foglalkozz vele, mert ilyen az átlagos hétköznapi smink.

És akkor hoznék egy példát is: szeretem imádom ezt a lányt, tündérien rendezgeti a karrierjét, tökéletesen ismeri az arca minden részletét, és remekül tudja használni is, DE EZ... Sírva könyörgöm, ha ez a szép smink mai mércéje, én a Holdra költözöm...

Tehát mitől leszel szép? Megmondom: árnyékold négerré az arccsontod és a homlokod, világosíts a középső területeken annyit, mint ha egy reflektorral vakuztak volna a képedbe, csontosítsd Jacko szintre az orrod, rajzold túl a szájvonalad fél centivel és tegyél fel akkora műszempillát, hogy pislogással tudd legyezni a beszélgetőpartnered. És már kész is vagy... 

Megjegyzés: A magyar beauty bloggerek egy fokkal jobbak, mert ők legalább nem azt hirdetik, hogy az abszolút photo ready smink a SMINK. De ez egy másik fejezet lesz. Zárójel bezárva.

Gyerekek, ez nem erről kellene hogy szóljon... Nem arról, hogy több száz önjelölt, amúgy gyönyörű lány megtanulja magát sminkelni - hangsúlyozom tényleg csak magát, mert a legtöbb esetben ha elé ültetnél valakit, hogy na kisanyám, sminkeld ki az 55 éves Marika nénit, no nem igazán tudna mit kezdeni vele - és akkor ő már bjúti guru, tessék imádni. Látványosabbnál színesebb kompozíciókat kreálnak magukra, ami rajtuk tökéletesen mutat, de ha te megpróbálod utánozni, jó eséllyel úgy fogsz kinézni, mint egy elcseszett bohóc. Szigorúan trendi márkákkal dolgoznak, amitől hirtelen már te is csak MAC, Bobbi Brown, Urban Decay, Benefit, Nars és társai terméket akarsz használni, kizárólag aranyárú MAC vagy Sigma ecsettel. Lényegtelen, hogy azelőtt azt sem tudtad, hogy eszik vagy isszák az adott márkát, hogy a felét nem lehet Magyarországon kapni, és hogy jó része simán kiváltható néhány drogériás termékkel, akkor is az kell!!! Mert a jútyúbon azzal sminkelnek. Pont.

A sminkelés lényegét inkább az egyediség hangsúlyozásában kellene keresni, nem tucatarc gyáros technikák terjesztésében... Mindenkinek van az arcán valami szép - a szerencsésebbeknek több is, de most a földi halandókról beszélek - emeld ki! Millió része van az arcodnak amit szerethetsz: a szemed, a szád, az orrod, az arcéled, az arccsontod, a szempillád, a szemöldököd, a szeplőid, a bőröd -  és nagyjából ezeket utálhatod is. Rejtsd el, javítsd ki diszkréten, amit nem szeretsz, és emeld ki azt, ami szép. Legyél önmagad szebb verziója a smink által, legyen a részed, de hasson természetesen! Én legalábbis erre törekszem, amikor valaki megtisztel a bizalmával, és felkér egy-egy munkára. Nem vagyok mestersminkes, nem ebből élek, nincs mögöttem több ezer fotó, kifutó vagy produkció. Az a fajta sminkes vagyok, aki élvezetből csinálja, aki másokon és másoktól tanult, nem túlfizetett tanfolyamokon. Ha jól tudom a legsikeresebbek sem iskolapadban tanulták. Ezért hangsúlyozom, hogy a YouTube a barátod, csak nem kell mindent elhinni. :) Vannak imádni és követnivaló sminkesek a neten, nevelkedjetek inkább rajtuk. De az is egy másik fejezet lesz.

Sokat és sokszor fogok még írni a sminkelésről, de akkor már konkrétumokkal, képekkel, és ha egyszer legyőzöm a kameraérzékenységem, talán videóval is. Ez volt a trendbalhé balhé része. Lesz ilyen is. Én szóltam.

A hétfőt szokás utálni. Mert olyan jó érzés közösen utálni valamit. Közösségformáló. Szóval utáljuk a hétfőt, akkor főleg, ha még tetézzük egy évkezdéssel is. Erősen hajlamos ilyenkor még az is fikázó képet-zenét-viccet posztolgatni, aki amúgy alapból minden "utálom a hétfőt" és "végre péntek" típusú tartalomtól embereket hájdol hetente. Mint én... DE EZ MÁR NEKEM IS FUHUHUJJJJ. Próbáltam pozitívan hozzáállni ehhez a naphoz, meg amúgy is szeretem a hétfőt - gondoltam, ez is jó gyorsan elmegy majd, mint minden hétindító nap. Na de ez nem egy szimpla hétfő... ez a hétfők Voldemortja, akinek még a nevét sem merjük kiejteni. Napokig beszélünk róla, hogy majd lesz, és igen, vissza kell menni dolgozni, lesz ez a nap, de amikor eljön, egy varázsütéssel szívja ki belőled az életet. Tudom, Afrikában gyerekek éheznek, nekem meg az a legnagyobb problémám jelenleg, hogy nadrágot kellett húzni, és nem pizsamát, de mindenkinek a maga nyomora a legnagyobb. És ugye sose legyen nagyobb. 

Node mit tud kezdeni ezzel a nappal az olyan világ lustája típus mint én? Hát ezt...

Kikínlódod magad az ágyból, beállsz a zuhany alá, mert a víz legalább meleg. Kijössz, és felveszel bármit, ami a kezedbe akad, és ruhának nevezhető, mert természetesen késében vagy. Mert nem tudtál felkelni... HAJNALBAN! (fél 8kor) Felkerül a smink-nek csúfolt 5 perces művelet, mert persze már erre sincs idő. Világcsúcs fél órás késéssel beesel az irodába, majd a kórus "BÚÉK" után a mennyitettemhogyberúgtamjajjistenemnemakarokdolgozni kollegális beszélgetések alatt bebootol a géped, és indulhat a mókuskerék. Egy energiaital, két kávé meg egy liter kóla után. Na jó, azért nem esek túlzásba, de egy enerdzsidrink húzóra legurult. Mert a kávét ugye nem szeretem. A koffein meg kellllllll.

Majd miután átrágtam magam az összes újév köszöntő céges emailen, gondosan bejelöltem azokat a bejövő leveleket, amikkel dolgom lesz - de amúgy ki az az idióta, aki két ünnep között, vagy neadjisten karácsonykor ügyekkel zaklat???? - fejben és papíron is összeraktam a feladatlistám kb. 15 hétre előre (és 4-5 hétre visszamenőleg, mert hát súlyos elmaradások mindig vannak...) no ekkor jön el az első munkanap "varázsa". Mert ilyenkor már olyat kellene tenni, nézni, olvasni, ami 10 perc figyelemnél többet igényel, de nem Channing Tatum van rajta/benne. Feladatok... Dolgok... amiket meg kéne csinálni.... DE NEM MA. Valld be, hogy Te sem dolgoztál! Olyan Isten nincs. De azért elküldesz néhány emailt, szigorúan rá cc-zve a főnököt, hogy lássa, te aztán gőzerővel dolgozol, hogy sikerre vidd az álmait! Hatvanszor görgeted végig a közösségi oldalakat, az összes könyvjelzőzött hírportált, minden email fiókod, és százhússzor nézed meg minden telefonod, majd azon veszed észre magad, hogy tényleg elment az a bizonyos első munkanap, még élsz és feltehetően buktad az újévi kaja fogadalmat, az év 5. napján. Mint én. 

U.I.: Szeretlek pizsi, egész nap hiányoztál!